Dr. Szabó József
fizikus, egyetemi docens
1939 – 2021
Iskoláit Debrecenben végezte. A Mechwart András Gépipari Technikumban híradástechnikusi oklevelet szerzett 1957-ben. Egy évig a debreceni Postaigazgatóságnál műszerészként dolgozott. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre 1958-ban nyert felvételt, ahol a fizikus szakon 1963-ban szerzett diplomát. Először az Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratóriumnak, majd a MEDICOR Művek Kutatási Osztályának lett munkatársa. 1964. áprilisában került a KLTE Kísérleti Fizikai Tanszékére, ahonnan 2005-ben ment nyugdíjba.
Tudományos munkáját a szabadtéri Van de Graaff gyorsítón kezdte töltöttrészecskék által létrehozott magreakciók tanulmányozásával és aktívan részt vett a berendezés továbbfejlesztésében. Ezután a tanszéken neutronok előállítására épített gyorsító lehetőségeit kihasználva alacsony energiájú nukleáris asztrofizikai kutatásokat folytatott. A 10B(p,a)7Be reakció gerjesztési függvényének meghatározásából írt dolgozatával egyetemi doktori fokozatot szerzett 1972-ben. A méréseket több céltárgy atommagon folytatva, a detektálási technikákat kiterjesztve készítette el kandidátusi disszertációját, amelynek sikeres megvédését követően 1991-ben docensi kinevezést nyert. A magfizikai kutatások mellett bekapcsolódott a tanszéken létrejött kísérleti részecskefizikai csoport által a CERN-i gyorsító egyik nagy detektorrendszerének eszközfejlesztéseibe is.
Az alaptudományok alkalmazásaiban fontos eredményeket ért el. Vezető szerepe volt az optikai eljárások orvos-diagnosztikai és egyéb alkalmazási lehetőségeinek feltárásában. Részt vett az útfelületek gyors minősítésének kidolgozásában. Sok munkát vállalt az atomerőművek biztonság-ellenőrzésére a tanszéken kifejlesztett magfizikai módszerek itthoni és külföldi bevezetésében, a mérések egyetemi és egy osztrák cég hazai vállalkozása által történő megszervezésében.
A bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) által a fejlődő országok fiatal kutatóinak szervezett magfizikai témájú továbbképző tanfolyamokat laboratóriumi gyakorlatok készítésével és vezetésével segítette.
Az egyetemi oktatás több szintjén dolgozott. Alapvetően a kísérletes tárgyakat, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokat, méréseket fejlesztette, tanította. Sokat tett az Optikai és atomfizikai laboratóriumi gyakorlatok színvonalának emeléséért új mérések beállításával, eszközök beszerzésével. A Modern optika kollégium elindításának egyik kezdeményezője és előadója volt. Speciálkollégiumot tartott Lézerek és alkalmazásaik címmel. A Fizika doktori iskolában a nukleáris asztrofizikát tanította. Az aktuális irodalmat nemcsak a tudományban, hanem az oktatásban is rendszeresen követte és munkájában felhasználta.
Alap- és alkalmazott kutatásainak, oktatási fejlesztéseinek eredményei mintegy 40 publikációban jelentek meg magyar és angol nyelven. Többször járt külföldön tanulmányúton, tartott előadást konferenciákon, munkamegbeszéléseken.
Fontosnak tartotta a hallgatók felkészítését majdani önálló munkájukra. Ezt a diplomamunkák, szakdolgozatok modern témáiban való jártasság megszerzésével, szemléletük kiszélesítésével segítette. Különös figyelmet fordított a kísérletező készség fejlesztésére a jövő fizikatanárainál. Ugyanakkor nevelte is a hallgatókat a nyiltságra, mások véleményének elfogadására, a közösségbe való beilleszkedésre, a diplomás életmódra, a megalapozott önálló vélemény bátor kinyilvánítására, a példamutatásra. Az ifjusági rendezvények rendszeres látogatója volt. Évfolyamfelelős tanárként több fizikus csoportot patronált, kísért el külföldi gyakorlatra. Velük később is tartotta a kapcsolatot rendszeres találkozók keretében. Már szerveződött az egyik ilyen újabb összejövetel őszre ...
A feladatok felismerésében és azok tényleges megoldásában jó gyakorlati érzéke segítette a tanszéken és egyetemi szinten egyaránt. A Természettudományi Kar gazdasági dékánhelyettese volt két ciklusban (1998-2004), melyek során sok szervezési kérdést, gazdasági feladatot kellett megoldania, hogy a krónikus pénzhiány hatásait csökkenteni lehessen. Tanácsaival segítette a rektori vezetést is.
MTA Köztestületi tag volt. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és az MTA Lézerfizikai osztályainak tagjaként tartotta a tudományos kapcsolatot a magyar és külföldi optikai-atomfizikai kutatások élvonalbeli képviselőivel. A fizikusképzés segítéséért a magfizikai kutatásokat hazánkban meghonosító Szalay Sándor professzor családja által létrehozott közhasznú „Szalay 1999 Alapítvány” kuratóriumi tagjaként munkálkodott a tehetséges fiatalok kiválasztásában.
Az aktív, egészséges életmód sikeres képviselőjeként egyetemista korában a DEAC-ban focizott (főiskolai bajnokságot is nyertek 1960-ban). Később az öregfiúk kosárlabda csapatában edzette magát, de asztali teniszben sem vallott szégyent. Széles műveltségű, a kultúra több területén otthonosan mozgó, sokat olvasó, önálló véleményét bátran kifejező és logikusan megvédő, a valódi értelmiségi létet megtestesítő, kiegyensúlyozott, vídám egyéniség volt családjában éppúgy mint munkahelyén. Tudatos életviteléhez hozzátartoztak a tanszéki összejövetelek, kirándulások, a külföldi tudományos és családi túrista utak. Minden szempontból példamutató életével méltán nyerte el környezete megbecsülését. Életének utolsó idejében is szerető családtagjai és barátai vették körül.
Emlékét kegyelettel megőrízzük.
Nyugodjék békében!
A temetés szűk családi körben történt.